A kovetkezo versek emlekkonyvbe valok en nagyon szeretem oket:
Ma még összefognak az iskolapadok,
Ma még kicsik vagyunk, nem vagyunk nagyok.
De majd ha egyszer útjaink elválnak,
Maradjon emléke, e kis barátságnak.
Ha romba dőlnek legszebb álmaid,
Reményeid el ne hagyjanak.
Ne csüggedj, csüggedni nem szabad.
Sokszor az eldőlt romok alatt a legszebb rózsa fakad.
Szép erre a vidék,
Szép erre az ég is,
Néha, néha elbúsulok mégis.
Valaki hiányzik,
Valakit keresek,
Csak te vagy az,
Akit igazán szeretek.
Az ifjúság egy rövid álom,
Egy pillanat, és tovaszáll.
Becsüld meg és gondolj arra,
Ami elmúlt nem jön vissza.
Az emlék olyan virág,
Mely nem hervad el soha,
Melyet vihar nem tép,
S szél nem hord tova.
Gyűjtsd tehát csokorba,
Amennyit csak lehet,
S őrizd meg közöttük,
Az én emlékemet.
Ha majd egyszer, sok év múlva
Messze visz a sorsunk,
Gondolj arra, hogy mi egyszer,
Jó barátnők voltunk.
A tenger szélén van egy kicsi sziget,
Boldogságnak hívják,
Legyen az a tied.
Kis szobában üldögélek,
Emlékverset írok néked.
Légy boldog, és gondolj rám,
Édes kedves Juliskam.